03.jpg08.jpg07.jpg09.JPG10.jpg04.jpg01.jpg11.jpg06.jpg05.jpg

AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET TÖRTÉNETE

 Selmecbányán magyar bányatisztek, tanárok és akadémiai hallgatók alakították meg a Selmeci Magyar Olvasó Társaságot. Az 1887-ben megalakult Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület megalakulásával, majd ennek 1892. június 27-én történő átalakításával - a Bányászati és Erdészeti Akadémiai új épület felavatásakor - megszületett az országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE). 

 Egymás után szerveződtek a vidéki osztályok, bizonyságul a várva várt egyesület indokoltságának. 1894-ben bevezették Péch Antal javaslatára a "Jó szerencsét!"-köszöntést. 1903. január 1-től az egyesület és a Bányászati és Kohászati Lap szerkesztősége Selmecbányáról Budapestre költözött. ez évtől a már 12 vidéki osztályra támaszkodva az egyesületi élet felélénkült. A bányászat és kohászat érdekében számos javaslattal keresték meg a kormányt. 1913-ban gr. Teleky Géza elnök halála után egy javaslat nyomán olyan íratlan határozat született, hogy a továbbiakban kizárólag bányász vagy kohász szakembert választanak meg elnökké.

 Az egyesület mindig nagy figyelmet szentelt az alma mater ügyének. Az első világháború alatt az egyesület folytatta működését a lecsökkent számú tagsággal is. 1919-ben az alma mater elköltözött Selmecbányáról Sopronba.

A háború után az egyesületi tagság lecsökkent. 1935-1941 között az évenként rendszeresen megtartott közgyűlések helye Budapest volt. 1944-ben a német megszállás miatt az egyesületi élet megbénult. A harcok elültével a fővárosi tagok az egyesület újraindítását szorgalmazták, amely 1945. május 6-án be is következett.

 Az inflációs idő alatt az egyesület a nagyobb bánya-, olaj- és kohóvállalatok többszöri rendkívüli segélyével tudta átvészelni a nehéz napokat. 1948. június 13-án tartott rendkívüli közgyűlésen mondották ki a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségéhez (MTESZ) való csatlakozást.

 A következő években fokozatosan bontakozott ki az egyesület új tevékenységi területe. 1949-től fokozatosan öt szakosztály alakult meg, az új vezetőség feladatának tekintette, hogy tágra nyissa az egyesület kapuit a szakemberek előtt.

 Az 1949. december 11-i közgyűlésen a teljesen új, MTESZ intencióit figyelembe vevő alapszabály lépett életbe. az egyesületi munkát a látványos eredményekre való törekvés: taglétszám növelés, előadások, rendezvények számának növelése jellemezte. Az eddig szokásos évenkénti közgyűlések helyett kialakult a közgyűlések háromévenkénti tartásának rendszere, melyek elsősorban tisztújító közgyűlésekké alakultak át.

 A Bányászati Lapok 1951-ben kettévált: Bányászai Lapokra és Kohászati Lapokra. A MTESZ lehetővé tette a külföldi ipari vásárokon való részvételt. 1956-tól az egyesületi munka alapjainak megszilárdítása került előtérbe, a nagyobb vállalatok, trösztök rendszeres jogi tagdíj felajánlásával. 1958-tól küldöttközgyűlések megszervezésére került sor és kialakult a kétnapos küldöttközgyűlések rendje, szakosztályi beszámolókkal, szakmai előadásokkal. Az egyesületi munkának fontos része lett a nagyobb konferenciák rendezése, előbb Budapesten, majd vidéken.

 1960-64 között a külföldi vásárlátogatásokon és szakmai rendezvényeken kívül a csoportos külföldi tanulmányutak kerültek előtérbe. Megkezdték működésüket a szakosztályközi és elnökségi bizottságok. A rendezvények anyagát egyre gyakrabban kiadványok formájában is közreadta az egyesület.

 1967. szeptemberében az egyesület múltjához és hagyományaihoz méltó módon került megünneplésre az egyesület alapításának 5, a lap alapításának 100 éves jubileuma. 1968-tól újabb önálló lapként jelent meg a Kőolaj és Földgáz című folyóirat.

A kiemelkedő egyesületi munka elismerésére az egyesület már 1926-ban a Wahlner Aladár, 1936-ban a Zorkóczy Samu, 1950-ben a Mikoviny Sámuel, 1963-ban a Péch Antal, 1967-ben pedig a Kerpely Antal, Sóltz Vilmos és Zsigmondy Vilmos emlékérmet alapította. 1972 elején az egyesületnek már több mint 6000 tagja volt. 1972-ben létrejött a szakosztályokkal egyenrangú Egyetemi osztály.

 1982-ben öt szakosztályra és az Egyetemi osztályra tagozódva 54 helyi csoportban és 39 szakcsoportban és bizottságban végeztek munkát az egyesület tagjai.

 Ma már a közélet, a magyar iparpolitika alakításának, a szakmai múlt ápolásának - ugyan szerényen csökkenő számban, de - fontos szereplője a jelentős nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező OMBKE:

 Csath Béla